A jól végzett munka öröme

      Kérlek, nyugtassatok meg, hogy ismerik ezt a fogalmat! Igazság szerint arról szeretném biztosítani magamat, hogy vannak még olyan emberek, akiket jó érzéssel tölt el az a puszta tény, hogy elvégeztek egy adott munkát. Örülnek annak, hogy megcsinálták, sikerült, szép vagy jó lett az, amibe energiát, időt fektettek és ez elégedettséget okoz nekik. 

     Boldog tudsz-e lenni  az elvégzett munkád puszta teljesítésétől? Függetlenül attól, hogy azt pénzért csináltad-e vagy sem, függetlenül attól, hogy származik-e belőle valami direkt hasznod, vagy, hogy  valami oknál fogva “megérte-e”? 

     Az elmúlt időszakban, akarva-akaratlan,  nagyon sok időt fordítottam arra, hogy egy előzetes szakértelmet nem igénylő állásra találjak egy megfelelő embert. Egyszerű, kétkezi, fizikai munkáról volt szó. Nem volt  semmilyen megkötés a nemet,  életkort vagy iskolai végzettséget illetően. Kezdetben férfira gondoltam, de nem zártam ki, hogy nőt vegyek fel. Néhány feltétel azért természetesen volt: 

-legyen az illető becsületes, 

-megbízható, 

-lelkiismeretes, 

-józan életű és 

-akarjon dolgozni.

   Lehet, hogy mosolyogtok? Nem értitek, hogy mi volt a probléma? Olyan sok a munkanélküli, állást kereső ember. Vajon túl sok  volt a jelentkező és nem sikerült választanom közülük? Erről szó sincs! 

Nem a választás a nehéz. Jelentkezők nincsenek! 

     Az esetleges jelöltek azonnal abbahagyták az érdeklődést, amikor kiderült, hogy önálló munkavégzést várok el a betanulási idő után, napi 10 órában amit egyedül is el kell tudni végezni. Az “egyedül” azt jelenti, hogy nem lesz ugyanarra a munkára még 2-3 ember. Az esetleges munkatársaknak más lesz a dolga. Nem tudom, észrevették-e, hogy mindeddig pénzről még nem volt szó. Nekem az a furcsa szokásom van, hogy először elmondom, hogy milyen munkára keresek embert. Aztán várom a jelentkezőket. Aki szeretné megkapni az állást, az jelentkezik, majd odajön hogy  megnézze a helyet és a munkakörülményeket. A megismerkedés után megbeszéljük, hogy pontosan mi lesz a dolga. Ezután az illető átgondolja, hogy alkalmasnak tartja-e rá magát és vállalná-e. A kérdéseimre adott válaszok, az emberismeretem és tapasztalataim alapján bennem is kialakul egy kép a jelöltről és eldöntöm, hogy felvenném-e. Ha a szándékaink megfelelnek egymásnak akkor érdemes beszélni a fizetésről és az egyéb juttatásokról. 

     Eddig azt gondoltam, hogy ez így van rendjén. Ilyen egyszerűen. Semmi bonyodalom, minden tiszta és világos. Aki hasonlóan gondolja, az velem együtt vagy hozzám hasonlóan csalódna.

 Nem biztos, hogy a csalódás a megfelelő szó: összetettebb az érzés. +Csodálkozás,
+döbbenet,
+hitetlenkedés,
+értetlenség,
+rosszallás,
+kíváncsiság….ezeket éreztem. 

Hogy miket tapasztaltam? 

     Az egyik legviccesebb dolog az volt, amikor a saját magukat hirdető, tehát adott munkára jelentkező álláskeresők egy része reggel 7 és 8 óra között elutasította a hívásomat. Majd később  esetleg visszahívott, mondván, hogy akkor még túl korán volt. A reggel 6 órás munkakezdéshez hogy vegyek fel 11-kor ébredőket? 

     A másik probléma, hogy a 18-25 évesek, akik állást keresnek, jórészt még mindig csak keresik az állást, de nem dolgoztak semennyit. Esetleg egy-egy hetet valahol. Fiatal, életerős férfiakról van szó, akiknek fogalmuk sincs, hogy milyen dolog napi 8-10 órában dolgozni. Ha mégis megpróbálják, akkor 2-3 nap alatt olyan fáradtak lesznek, hogy az alváson kívül minden másra alkalmatlanok.  Ezt az érzést olyan elviselhetetlennek találják, hogy nem is próbálják meg túlélni. Legtöbbször szó nélkül lelépnek.

     Az egyedül végzett munkával is bajuk van.  Ha nincs 2-3 munkatárs, akivel közösen kapják a feladatot, akkor nagyon hamar kiderül, ha valamit nem végeznek el vagy rosszul csinálnak.. Ez olyan nagy teher, amit ők nem bírnak el.

     Legalább 10 hasonló dolgot tudnék még felsorolni, de nem teszem. Általános tapasztalatom, hogy  a jelentkezők

– általában gyenge munkások, 

– nem megbízhatóak, 

– nem ambiciózusak és 

– nem munkát akarnak, hanem kizárólag fizetést. 

Ilyen embert nem szabad alkalmazni! 

Tovább kell keresni és kiválasztani azt, aki ismeri a jól végzett munka örömét.

•  Mert az az ember igényes. 
• Jól érzi magát, ha jól dolgozik. 
• Örömöt okoz neki, ha elégedettek a munkájával. 
• Végignéz egy szépen felsöpört udvaron és azt mondja: ez most rendben van.
• Ha elintéz vagy lebonyolít valamit, akkor elégedett, hogy meg tudta oldani a   feladatot. 
• Ha az aznapra tervezett és kiadott dolgokat  akár magának, akár másnak elvégezte, akkor nyugodtan és elégedetten alszik.  
• Aki büszke arra, hogy egyedül is helyt áll és nem kell mindig ellenőrizgetni.
• Olyan embert kell találni, aki maga is meglátja, ha tenni kell valamit és nem ragaszkodik betű szerint a munkaköri leíráshoz. Olyat, aki nem számolgatja minden pillanatban, hogy megéri-e neki ezt vagy azt csinálni vagy sem. 

     A JÓL VÉGZETT MUNKA ÖRÖME.  Ezt a kifejezést régebben, jóval régebben, sokszor hallottam. Mostanában szinte soha. 

HA A TEVÉKENYSÉGEIDBEN, A MUNKÁDBAN, MAGÁBAN A “DOLGOZÁSBAN” NEM TALÁLOD MEG AZ ÖRÖMÖT, HA A TELJESÍTÉS NEM JELENT JÓ ÉRZÉST ÉS ELÉGEDETTSÉGET, AKKOR  OLYAN DOLGOT MULASZTASZ EL, AMIT A MINDENNAPI ÉLET MAGÁTÓL ELÉD TENNE.

      Ha ez a jó érzés megvan, akkor maga a tevékenység az öröm.  A munkabér, a fizetés csak a ráadás, a hab a tortán. 

     Vannak feladatok, amelyek teljesítéséért fizetést kapsz és vannak olyanok, amikért nem. Ne csak a fizetés vezessen és irányítson! Találj örömet a munkában! Ha  jó érzéssel tudsz dolgozni, akkor dupla nyereséged lesz. Örömmel, hasznosan telik az időd, és a végén még  pénzt is kapsz. Tele lehetsz jó érzésekkel, mert vagy

• segítettél valakinek és az hálás lesz neked, vagy 
• megoldottál valamit, és az boldogít, vagy
• együtt dolgoztál a társaiddal, ami szintén nagyon pozitív érzés, vagy 
• létrehoztál valamit…. 

     Az a fontos, hogy a tevékenységedért cserébe jó érzések töltsenek el. Ez az egyik legbiztosabb üzlet. A hasznosságod tudata, a bizalom és az  önbizalom érzése, az öntúlszárnyalás boldogsága. 

     Vigyázz, hogy ne álljon közéd és a munkád közé a pénz!  Ahogy a pénzre koncentrálsz, elveszik a jó érzés, vége a boldogságnak. Lehet, hogy sok pénzed lesz, de hol találod meg a boldogságot? Annak az egyik lelőhelye épp a jól végzett munka.