MAGÁNÉLETI BŰNÖZÉS

      Ki ne érezte volna valamikor, hogy a másik — barátja, munkatársa, testvére, szerelme, felesége, szomszédja, lánya, akárkije…— igazságtalan volt vele?

Megbántotta, megcsalta, akadályozta, kellemetlen helyzetbe hozta, sarokba szorította, megfélemlítette.  Esetleg rossz dolgot terjesztett róla, ami egyáltalán nem volt igaz. Vagy elmondott róla valamit, ami igaz volt, de nem tartozott másokra. 

Magánéleti bűnözés. 

Ha visszagondolunk a velünk történt kellemetlen vagy fájó eseményekre,  akkor rájövünk, hogy van ilyen. A törvény szintjén nem létező, ugyanakkor nagyon is valóságos kategória. 

Az alig észlelhető és nehezen megfogalmazható kellemetlenkedéstől  kezdve az egyértelmű és durván bántó viselkedésig, hatalmas a választék. 

 Az esetek súlyossága, a történtek megélése és megítélése nagyban függ az érintettek érzékenységétől, intelligenciájától és kulturáltságától. A fizikai és lelki  környezet is jelentőséggel és befolyással bírhat.

     AZ  ÁLDOZAT SZEREPÉBEN  érezzük magunkat a legérintettebbnek. Kiből lesz könnyen áldozat? Létezik-e “áldozati magatartás”? Kik azok, akik áldozattá válhatnak bármiféle bűnözésben? A közhely, miszerint valaki rosszkor volt rossz helyen, esetenként igaz lehet, de ez a véletlen kategóriájába tartozik. Az emberi kapcsolatokban a szerepek nem a véletlen művei.    

    Ha valaki tudatosan, vagy tudat alatt áldozatot keres magának, áldozatra vadászik, rosszat akar tenni, akkor a gyengét választja.  Épeszű ember nem köt bele az erősebbe. Volt egy gyönyörű, nagy kutyám, aki mindig kiválasztotta azokat, akik féltek tőle. Ő maga szelíd volt és barátságos, mégis, ha észrevette, hogy valaki tart tőle, akkor nagy élvezettel ijesztgette. Az állatokhoz hasonlóan az emberek már a gyerekkortól kezdve a metakommunikációból megérzik, hogy ki a gyengébb és ki az erősebb.  Ki az,  akire rá lehet kényszeríteni az akaratukat, ki az, aki fölött könnyebben tudnak uralkodni.

MI A HELYZET“AGRESSZORRAL”?

Jó lenne minél előbb felismerni, hogy egy ilyen emberrel állunk szemben, igaz? Sokszor ez nem könnyű. 

Ahhoz,  hogy  helyesen ítéld meg a veled kapcsolatba kerülő ember belső jellemzőit az kell, hogy megfelelő önismerettel és helyes önértékeléssel rendelkezz.

     Ha önmagunk vagy mások tulajdonságai nagyon eltérnek attól, mint amit feltételezünk vagy tudni vélünk, abból előbb-utóbb elégedetlenség vagy  fájdalmas csalódás származik.

     Ha csak annyi történik, hogy a saját ítéletünk nem állja meg a helyét valakivel kapcsolatban, az is okoz néhány rossz napot. Fogjuk a fejünket, hogy “Mekkora hülye voltam!!!”  Ismerős helyzet??:-)

    Képzed el, hogy mit érzel  akkor, ha valaki szándékosan okoz lelki fájdalmat! Ha hazudnak neked, ha igazságtalanul durván viselkednek veled, ha udvariatlanok, ha lekezelőek vagy bántóan türelmetlenek. Az már egyértelműen magánéleti bűnözés.

     Sok esetben agresszorrá válhat valaki úgy, hogy az nem állt szándékában.  Ezek azok az esetek, amikor utólag azt mondod: “ Sajnálom, hiszen nem akartalak megbántani.“  Csakhogy már késő!!!! A tudatlanság és a tapintatlanság könnyen megsértheti a másikat. 

Mert alapvető dolog, hogy kulturált, intelligens ember társaságban és nyilvánosan nem kérdez és nem ítélkezik :

-vallásról, 

-politikai hovatartozásról, 

-szexuális szokásokról, 

-származásról és 

-anyagi helyzetről. 

Ezek magánügyek. A magánéleti bűnözésben sem a bűnös, sem az áldozat szerepe nem kívánatos. Érdemes gyakorolni inkább az elkerülés művészetét kellő tapintattal és érzelmi intelligenciával!  

     Ahhoz, hogy stabilan állj a lábadon, mindenképpen ismerni kell a saját értékeidet és tisztában kell lenned a hibáiddal. Mind a kettővel van tennivaló. 

     Az előnyös tulajdonságokkal jól kell gazdálkodni.Ezek erőt adnak és magabiztossá tesznek. Megkönnyítik és leegyszerűsítik az életet. A jó tulajdonságainkat meg kell őrizni és meg kell erősíteni, hisz  ezekkel lehet másoknak is a segítségére vagy hasznára lenni.

     A hibáinkkal és rossz tulajdonságainkkal mit tegyünk?  Felismerni, tudatosítani, javítgatni kell őket, és bizonyos mértékben elfogadni. 

 Az önmegfigyelés, önismeret és önkontroll hármasfogata legyőzhetetlen jó tulajdonságok.

 Nagyon fontos, hogy  stabil, jó személyiség legyen valaki. Az ilyen ember sokkal inkább fel van vértezve a támadások és a negatív hatások ellen. Ha mégis valami rossz dolog éri, akkor találékony és alkalmazkodó, hamarabb talál megoldást  a bajra és hamarabb jut el egy újrarendezett, elfogadható, élhető  állapotba. Az egészséges, jó személyiségű ember  kiegyensúlyozott és harmonikus. Egyensúlyban tud élni önmagával és másokkal. 

     A magánéleti bűnözőkkel szemben az egyik leghatásosabb védekezés a felismerés és elkerülés. Nincs dolgunk velük. A helyes értékítélet, és az önismeret komoly tűzfalat jelent ellenük. Néha talán megsebeznek, időnként megégetnek, kihasználhatják a gyengeségünket. Olyankor vegyétek elő a jól bevált praktikákat! Találjátok meg a helyes utat a cselekvés , a tárgyalás  és a türelmes várakozás között! Sokfélék vagyunk. A megoldásaink is különbözőek. Találd meg a sajátodat, mert az áldozat szerepe senki számára sem elfogadható!