“…nyolc óra szórakozás.”

Minden találkozásban annyi, de annyi lehetőség rejlik!
Minél több élménnyel díszítjük fel a tevékenységeink karácsonyfáját, annál csillogóbb, élménydúsabb és emlékezetesebb lesz.

Ezzel elérkeztünk a nap legkellemesebb, legizgalmasabb, legváltozatosabb 8 órájához. Tudjuk, hogy általában nem pont nyolc óra és nem csak szórakozás, hisz ebben a pár órában kell helyet kell szorítani minden egyéb kötelezettségünknek is. Kérem, hogy gondolatban most engedjétek el ezeket a nem teljesen ideillő tennivalókat.
Optimális esetben mi tartozik ide? Az az időtöltés, amit magunkra fordítunk. Lehet ez magányos vagy társas tevékenység. A lényege az, hogy jó érzéseket adjon, feltöltsön és aktivizáljon vagy épp megnyugtasson. Van, akinek új ismeretek megszerzése, másnak a gondolatok kiürítése jelenti a hasznosan eltöltött órákat.

Ha értelmesen, hasznosan akarjuk eltölteni az időnket, akkor érdemes megtervezni. Úgy sokkal több dolog belefér, mintha csak hagyjuk múlni az órákat és teszünk-veszünk közben.Természetesen nagyon jók a spontán jött kellemességek, mégis, a szabad órák akkor igazán teljesek, ha lazább vagy szigorúbb keretbe foglaljuk azokat. Érdemes az idő egy részében célokat kitűzni és megvalósítani. Mindezt olyan dolgokban, ami kikapcsol, szórakoztat, feltölt vagy jólesően elfáraszt.

Aktív és passzív pihenés, rendszeres tevékenység vagy egy pillanatnyi ötlet…. Sport, olvasás, háziállatok, kirándulás, utazás, kertészkedés. TV, mozi, színház. Hódolás egy hobbynak vagy kényeztető szolgáltatások élvezete. Az ismert, kiszámítható dolgok a biztonság jó érzésével járnak. A változatosság pedig, tudjuk, gyönyörködtet. Vannak hasznos dolgok és akadnak haszontalannak tűnő kikapcsolódások. Az értéküket nem az anyagi ráfordítás vagy a beléjük fektetett energia határozza meg, hanem az a végeredmény, amit az érzékszerveink közvetítésével lenyomatként a tudatunkban hagynak. Legyen szó rendszeres sportról vagy egy nyaralóhelyen összeverődött strandlabda meccsről, bármelyik adhat pillanatnyi kielégülést vagy válhat maradandó élménnyé.
Vajon gondolkoztatok-e már azon, hogy emberi mivoltunk egyik meghatározó eleme, hogy mindig túl akarjuk szárnyalni az addigi teljesítményünket? A háziasszony a legjobb tortát szeretné megsütni, a sportoló csúcsot akar dönteni… még a bűnöző is a legtökéletesebb bűntényt tervezi…. felsorolhatatlan a változatosság. Ha sikerül tökéletesebbet létrehozni, mint eddig, elégedettséget érzünk.

Egy-egy nagy teljesítmény— a maratoni táv lefutása vagy egy ünnepi ebéd elkészítése— nagy felkészültséget igénylő, komoly munka. Élménnyé akkor válik, ha kedvvel és örömmel végeztük. Rajtunk múlik, hogy hogy állunk hozzá ahhoz, amit csinálunk. Lehet úgy főzni, hogy duzzogva összecsap valami ételt a háziasszony a családnak, hogy “ne érhesse szó a ház elejét”. És teheti ugyanezt örömmel, élvezettel, már a bevásárlást is izgalmas kalandnak tartva. Majd jókedvvel, valami finomat főzve, szépen megterítve, ünneppé emelve a hétvégi ebédet. Ilyenkor a hétköznapi tevékenységek is kívánatos, közös eseménnyé válhatnak, amiben mindenki szívesen vesz részt.
Minél több élménnyel díszítjük fel a tevékenységeink karácsonyfáját, annál csillogóbb, élménydúsabb és emlékezetesebb lesz. Ha megbeszéljük, megosztjuk a barátainkkal, a családtagjainkkal, sporttársainkkal azt, amit érzünk, amit tudunk vagy hallottunk, tehát, ha BESZÉLGETÜNK, akkor több ismerethez és élményhez jutunk. Itt vagyunk mindannyian, érző, értelmes, érdeklődő emberek. Egyformák és különbözőek. Minden találkozásban annyi, de annyi lehetőség rejlik! Éljünk vele! Mindig jusson eszetekbe, hogy az emberi kapcsolat az egyetlen dolog a világon, amihez nem kell más, csak két ember. Nincs semmi, ami olyan nagyszerű lenne, hogy érdemes volna művelni—helyette.