Tükröm, tükröm mondd meg nékem….

“Ha azt csinálod, amit szoktál, akkor az történik, ami szokott. “ A változáshoz több kell. Ki kell lépni a komfortzónából.

Ó, a tükör! Hányszor, de hányszor belenézünk! Vizsgálgatjuk, méregetjük magunkat. A tükörbenézés….az kihagyhatatlan. Így is, meg úgy is. A visszatükröződő felületeken a fizika törvényeinek engedelmeskedő képünket látjuk. Egyszerű és objektív…..illetve mégsem. Mert mire tudatosul, már átalakítjuk, befolyásoljuk, véleményezzük. A másik fajta tükörkép, az már sokkal bonyolultabb, de ugyanolyan gyakran találkozunk vele. Állandó visszajelzéseket kapunk a szeretteinktől, az ellenségeinktől és az ismeretlenektől. Ezek mindig érzelmi tartalmúak és soha nem egészen pontosak. Mindig van bennük egy jó nagy adag abból a másikból, aki tartja, aki adja. MIlyenek ezek a vélemények? Jók vagy rosszak?…… Emberiek.
Akár a tükröt nézzük, akár a környezetünk visszajelzéseiből akarunk tájékozódni magunkról, azt fogjuk meglátni, meghallani és észrevenni leginkább, amit várunk. Minden véleményből, minden jellemzésből, minden megszólításból azt látjuk és azt halljuk ki, amire számítunk. Ezek szerint egyszerű a jól-lét receptje: legyünk kíváncsiak a jó dolgokra, figyeljünk a pozitívumokra, és akkor azt fogjuk felfedezni a visszatükröződésekben is.
Mire figyeljünk, ha a tükörbe nézünk? Legelőször lássuk mindig az egészet! A részleteket ne engedjük elhatalmasodni az egész felett! Arra gondolok, hogy ne essünk abba a gyakori hibába, hogy valami kiragadott apróságnak túl nagy szerepet vagy jelentőséget tulajdonítunk.
Nézzük meg, hogy mi az, ami tetszik és mi az, ami nem! Ez legyen a sorrend! Mindig örüljünk először annak, amit szépnek és jónak találunk magunkon, magunkban vagy az életünkben! Majd utána vizsgáljuk csak meg, hogy mi az, ami nem tetszik! Akarunk-e rajta változtatni vagy elfogadjuk? Lehetséges-e egyáltalán módosítani azon a dolgon? Szükségtelen elégedetlenkedni olyan dolgokon, amin nem lehet változtatni. Az ilyen megmásíthatatlan tényeknél változtassuk azt, amit tudunk: a hozzáállásunkat! A megváltoztatható dolgokat mérlegeljük! Érdemes végig gondolni, hogy mi az ára a változásnak. A várható eredmény arányban áll-e a ráfordításokkal? A változtatásba fektetett energia, idő és pénz esetenként azonnali eredményt hoz, máskor a cél elérése hosszadalmas. Gyors eredmény lehet egy új frizura és hajszín. A sokak által nagyon vágyott alakváltoztatás azonban hosszú folyamat és eredményességéhez legtöbbször az egész életmódunk megreformálása szükségesek. Belső, lelki tulajdonságaink javításához még több idő, még nagyobb elszánás és még több munka kell.
A változtatás igényét szinte kivétel nélkül valami negatív élethelyzet teszi sürgetővé. A változás eredményességét elsősorban a hozzáállásunk határozza meg.Ismeritek a mondást? “Ha azt csinálod, amit szoktál, akkor az történik, ami szokott.“ A változáshoz több kell. Ki kell lépni a komfortzónából. Ha felmerült benned az igény a változtatásra, akkor vedd kézbe a saját sorodat! Jelöld ki a célt és az oda vezető utat! Hívj bátran segítőket! Tedd mindezt úgy, hogy az irányítás szálai mindvégig a saját kezedben maradjanak!

Ha jobban akarjátok érezni magatokat, ha  élvezniakarjátok a mindennapjaitokat, akkor arra bíztatlak benneteket, hogy legyetek bátrak. Próbáljatok ki új dolgokat, új lehetőségeket! Az arany középút biztonságos, de kissé unalmas. Ne féljetek a változásoktól! Persze, fogtok majd csalódni és hibázni is, de a hibák nem mindig rossz dolgok. Tudjátok: a hozzáállás, az a meghatározó. A hibákból tanulni kell.
Bármibe fogtok, bármihez kezdetek is, legyetek magatokkal mindig szigorúak és elnézőek is egyúttal! Már csak a célok kellenek és rajta! Vágjatok bele, hisz itt a tavasz!:-)

Vörösmarty soraival búcsúzom:

“Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.”